Vannak múló trendek és van sok örök jel
Hatalmas a világ, de összemegy, ahogy növök fel
De rájöttem, hogy gyerek vagyok még
Vérbeli különc gyerek, évekig üldöztelek
De te nem szerettél
Rájöttem, hogy üres vagyok rég
A lelkemből kitépett kincset keresem
A sebem most is ég
De csak várunk hátradőlve
A megváltásunk, majd hátha jön
De a legénység csak sodródik
A remény már integet, vár a parton
Végignézek a sok fáradt arcon
A munkát most nem kéne másrahagynom
Mert én letüdőzöm, nem a számban tartom
És nem tudom Karácsonyig hányat alszom még
És én nem és én nem és én nem hiszem el, amit kérdezek
Pedig én leszek, aki a felső polcot ha feléri
Azt hiszi a világ dolgait megérti
De hogyha az utamon kísérő szelek majd elállnak
Akkor mitévő leszek?
Ha fesletté gyúrnak az idézőjelek
És nem marad időm, hogy kitérőt tegyek az út során
Hogy a célomon elmerengjek
Csak menetelés
Csak menetelés egy megígért holnap felé
Rájöttem, hogy gyerek vagyok még
Vérbeli különc gyerek, évekig üldöztelek
De te nem szerettél
Rájöttem, hogy üres vagyok rég
A lelkemből kitépett kincset keresem
A sebem most is ég
