Óriások vagyunk
A talpunk alatt felsír sok bogár
Felhőkből gyúrunk
Sovány életet, pár kis szobát
És senki nem érti
De mintha mindenki tudná
Ha hátradőlnek, megijednek
És úgy tesznek, mintha unnák
Óriások vagyunk
Alattunk virágok sikoltanak
Télen nyarat hordunk
Nyáron telet, ősszel, ami marad
És senki nem érti
De mintha mindenki tudná
Ha hátradőlnek, megijednek
És úgy tesznek, mintha unnák
És senki nem érti
De mintha mindenki tudná
Ha hátradőlnek, megijednek
És úgy tesznek, mintha unnák
A falak között magát adja
Az, hogy a te magányodban
Gyerekrajzokat firkálsz a falra
Körvonalazódik minden
A frissre szagolt réteiden
Ott napozik minden halott csillag