Neked én idegen vagyok egy másik világból
Másképpen faragtak, másféle fából
Képtelen képek, bőrömön az álom
Ez vagyok igen, az eleven vászon
Fájdalommal írott jelek a testemen
A pólusokba ivódott, fekete érzelem
A gyermekét igen, megszületni láttam
Az alkotónak, kivel egy táncot jártam
Ugyanúgy vörös a vérem
Legyen festék a gépben
A test színt kap a képpel
Nekem szürke volt a világ, amiben éltem
Tinta junkie, színek, a minta
Szubkultúra fájó csókja
Tinta junkie, egyedi minta
Nincs arany lövés, csak a tű meg a tinta
Neked én ismerős is lehetek ebből a világból
Lehetek bárki és lehetek bárhol
Ez vagyok igen, az eleven vászon
A tű meséli el ahogy a világot látom